Versek nagyoknak

A versek bármilyen felhasználása csak a szerző nevével és a vers címének megjelölésével együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

Vers a porcicához Félénk kis porcica, Korog a pocija, Fogna poregeret Rengeteget. Portyázik naphosszat, Zsákmány után koslat. S megpihenget csendben, Porfészekben. Friss porban hempereg, Épít szép termetet, Nő állatkirállyá, Poroszlánná. A partvist neveti, A seprűt feledi, Mindenhol felkutat Egérutat. Szívesen maradna, Sarokban mulatna, És porig alázna, Vihorászva. Jaj, az allergia! Mi a stratégia? A varázsszer nem más: Porszívózás. Élete lepereg: „Megsemmisítenek!” Repíti már a lég, Ez itt a vég. Porból lett, porrá lesz, Még annyit hozzátesz, Marad a nagyokos Önazonos. Hiszen pár nap alatt Kis apró porfalat Testet ölthet újra, Földre hullva. Ez örök küzdelem, Nyugalmam nem lelem, Két kézzel megfogom, Elporolom. Előbb arrébb lódul, Végül ő jár pórul. Tudom, már mire jók A porfogók. ↑ Vissza a tetejére ↑
Napindítás Sötét van odakint, Ragyog a Hold mégis. Messze még a reggel, Álmodik az ég is. Távoli, halk neszek Dallamát megsejtem. Puha párnák közül Most már fel kell kelnem. Szelíd sugallatok Soha el nem késnek, Várnak rám. Ideje Hát az ébredésnek. Csendben elmerülve Időben és térben, Keresztülutazva Világmindenségen, Megérkezem végre Magamhoz, s legbelül Teljességgel érzem, Nem vagyok egyedül. ↑ Vissza a tetejére ↑
Aranyhal Mit remélek, mit szeretnék? Rég nem hiszek a csodában. A számtalan lehetőség Ott hever az út porában. Nézem üvegbörtönömből A sok fáradt, reményvesztett Teremtményt, ki nem tudja már Bevégezni, mit elkezdett. Itt vagyok, vegyétek észre! Tiszta szívből kívánjatok Olyat, mi a másiknak jó! Szeretet-utat járjatok! Ha így szólít engem bárki, Szelíd szándék, nem akarat, Akkor még most, utoljára Kifogja az aranyhalat. ↑ Vissza a tetejére ↑
Kezemben a csoda Kezemben a csoda, Ajándék az élet, Minden nap tanítja, Hogyan kell megélned. Hol könnyű, hol nehéz, Hol sírunk, nevetünk, Az Égi Figyelem Mégis itt van velünk. Minden megváltozik, Nem állandó soha, Csak a szeretet az. Kezemben a csoda. ↑ Vissza a tetejére ↑
Időfaktor Az Időből, melyet a mai nap kaptál, És amivel - ahogy tudtál - gazdálkodtál, S amelyből perceid, óráid beosztod, Magadat eközben néha meg is fosztod Pihenéstől, nyugodt pillanatoktól, De így is mondhatjuk, hogy sok jut a Jóból... Ebből az Időből, amely nagy ajándék, Szívem szerint neked sokkal többet szánnék. Életed úgy teljen, hogy jusson mindenre Erőd, energiád és időd egyszerre. ↑ Vissza a tetejére ↑
Égi ajándék Fátyolos-szép felhők, mondjátok, mit láttok? Az Eget előlünk miért takarjátok? Mit rejt a fehérség hab-puha árnyéka, Furcsa alakzatok rejtélyes játéka? Áldott napsugarak, hát ti mit üzentek? Felderül a kedvünk, ha ti útra keltek. Simogató jóság árad a föld fele, Töltse be szívünket éltető ereje. S ha jön a sötét éj nyugodt csendessége, Álmainkban újra felnézünk az égre. Nem látjuk, Érezzük a hatalmas erőt, A világ-alkotó egyetlen Teremtőt. Az emberi létünk annyira védtelen, Csak csodálkozunk az égi Szereteten. Félelmünk eloszlik. Reméljük, hogy hátha Elkísér minket is csillagok áldása. ↑ Vissza a tetejére ↑
Valóságot játszom Hittel, türelemmel, Szilárd akarattal, Megfontoltan, okosan Bánva a szavakkal, Erőt sugározva Minden gondolattal, Kapcsolatba lépek A tudattalannal. Új világba érek - Semmi sem lehetetlen. Valóságot játszom Színes képzeletben. Amit szívből érzek-látok, Bízom benne: Azzá válok! ↑ Vissza a tetejére ↑
Szárnyalás Repülj, repülj, virágzó gondolat, Egyre feljebb, terítsd be az eget! Növekedj, teljesedj, csitítsd el most Háborgó, viharos-vad lelkemet. Békés ábrándok, erősödjetek! Hadd érezzem mosolyotok fényét. Hittel tápláljatok, s őrizzétek Bennem valós énem Jelen-létét. ↑ Vissza a tetejére ↑
Követő Nem beletörődik, Hanem elfogadja, Nem is ellenkezik, Egyszerűen hagyja, Hogy az Úr angyala A fülébe súgja, Mutatva az irányt, Melyik az ő útja. ↑ Vissza a tetejére ↑